A jól szocializált közösségbe is járó babák öltöztetése talán az egyik legfontosabb pont a kismamák életében. Miért? Mert miután megnézték az érdeklődők, hogy kielégítően dundi-e a gyerek és megfogdossák a lábfejét, majd tesznek egy megjegyzést a hajára, azonnal a ruháját kezdik tanulmányozni. Egy ruha sok mindent elárul a szülőről. Tiszta vagy le van böfögve 5 helyen, lukas vagy netán bolyhos, márkás vagy kínai, nagy a gyerekre vagy éppen hogy feszül rajta, vasalt vagy gyűrött. A társadalmi elvárásoknak szörnyen nehéz megfelelni. Az ember azon aggódik, mit szólnak majd az emberek, hogy koszos a gyerek ruhája, vagy nem nézik-e lánynak a csillagos trikóban, vagy mit gondolnak az ízlésvilágunkról, ha nem illik össze a babagatya a babapólóval.
Anyukám úgy gondolta, hogy egészen egyszerűen úgy oldja meg kisfiam számra a megfelelő ruhaválaszték biztosítását, hogy naponta vesz 5 újat. Így minden ruhát maximum 
egyszer visel Dávid. A gyerek szekrénye lassan úgy tele van, hogy egy egész ruhaoszlop indul meg felém, mikor kinyitom. Tommy Hilfiger ing, Benetton nadrág és body, Next felsők tömkelege, Adidas melegítő, Everlast pulcsi, Gap kardigán és még sorolhatnám. Nem mintha bárki is látná, milyen cetli van hátul a gyerek ruhájában. Mindenesetre azért anyukám megmutatja mindenkinek a címkét, aki nem kérdezné meg magától, milyen póló van a gyereken és hozzá fűzi, hogy ő volt az önfeláldozó elkövető, aki megvásárolta. Magát is már csak ruhásmamának hívja a gyerek előtt. Egyébként mindenkinek hasonlóan lelkes nagymamát kívánok. De!: ha megkérdeznénk a kismamákat, hogy őszintén hogyan tartanák praktikusnak és kényelmesnek az öltözködést, akkor a mi ruhatárunknak a felét sem vennék meg, és biztosan a következőket jegyeznék meg:
- A legolcsóbb fehér bodyból és rugdalózóból kell venni minden méretben 7-et, mert könnyű tisztán tartani és könnyű a gyerekre ráadni. A pelenkázásnál is egyszerűbb kinyitni.
-A vasalást meg el kell felejteni.
Biztos mindenki megélte milyen szörnyen praktikus egy kisbabán egy póló, ami azonnal a hóna alá gyűrődik a gyereknek, ha felvesszük. Az összes gatya szorítja a pocakot. A zoknik bevágnak a babahájba. Az ingek kényelmetlenül rugalmatlanok. Cipő meg minek, amíg nem jár a lábán? Egy nap legalább ötször kell átöltöztetni a gyereket, mert vagy leböfögi, vagy lepisili, vagy lekakilja a ruháját. Kész logisztikát igényel a babaholmik mosása, teregetése, szortírozása, vasalása és tárolása. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha egyféle babaruha lenne, és egyben lehetne mosni. A vasalást mindenki elfelejtené és senki sem nézegetné a gyerek ruháját, hogy na vajon mennyi pénzt költöttünk rá, vagy miért van rajta egy folt. A babáknak biztos mindegy, miben vannak, csak kényelmes legyen. Nem foglalkoznak vele foltos-e a body. Ez az egész puccparádé a babaholmikkal csak nekünk szól. Egy kisbaba százezres babakocsi nélkül is felnő rongyokba bugyolálva. Akkor is illatos, ha nem harmincezer forintos kádban fürdik, hanem a csap alatt és akkor is jól alszik, ha nem baldachinos ágyba fektetjük, hanem a hasunkra. Ugyan úgy tud örülni egy színes kis kendőnek, amit előtte lobogtatunk, mint egy villogó, sípoló, forgó játéknak. Egy dologra van szüksége a boldogsághoz, és az nem pénzbe kerül: SZERETETRE!
Azért akit érdekel, anyukám ajánlásával keresse fel a www.ruhafalva.hu oldalt. :)