Sokan azt képzelik, hogy az újdonsült kismama napja a púderillatú babanyak szagolgatásából és a mókás pelenkázásokból áll. Ez részben igaz. De van egy ijesztő sötét oldala a babáknak, amit senki sem lát csak a szülei. Akkor jön elő ez az énjük, mikor a nap leszáll, és a látogatók elmennek abban a meggyőződésben, hogy a világ legaranyosabb kisbabáját látták.
Mikor kitették a lábukat a vendégek, az addig édesen szunyókáló baba, pontban hétkor átváltozik egy erőszakos kis ordítozó szörnyecskévé, akivel természetesen eleinte végtelen türelemmel van az ember. Igen! Jól gondoljátok. Az esti műszak hétkor kezdődik. Tapasztalt szülők ilyenkor már bólogatnak: jaj a hasfájós időszak. Csak így emlegetik. Na de én, mint tapasztalatlan szülő eleinte csak álltam a baba mellett és tanácstalanul néztem, hogy a görcsben vergődő üvöltő céklafejű gyerekből alul vagy fölül fog kijönni egy frissen kikelt alien. Onnan tudod, hogy a gyereknek fáj a hasa, hogy olyan a feje, mint az ördögűzőben a kiscsajnak és közben úgy tekereg, mint kukac a horgon. Ilyenkor azt gondolja elsőnek az ember: hátha éhes a baba. Jóhiszeműen megetetné, ám ezzel még nagyobb hibát követ el, mert a gyerek hasában lévő feszengő levegőt csak lejjebb préseli a tejjel. Ekkor láthatóan akkora lesz a pocakjuk, hogyha zöld ruhába öltöztetjük őket, benevezhetjük a dinnyeversenyre is akár. Mit tegyünk akkor… merül fel a kérdés. Mostanában délelőtt csak az agymosó asztro show megy a tévében közvetlenül a teleshop után és a szappanopera előtt. Eddig azt hittem nem hat rám, amíg főzés és pakolás közben megy a háttérben a bűbájoskodás. Pedig de! Vigasztalhatatlanul, három órája szünetekkel felváltva üvöltő gyermekem felett állva, már azon gondolkodtam, hogy másnap betelefonálok, mert egész biztosan átok ül a gyereken, és démonok szállták meg, és jó lenne, ha levennék róla a rontást egy cetliégető bűbájjal, mikor a Nap együtt áll a Vénusszal. Szerencsére nem azokat a sarlatánokat hívtam másnap, hanem a gyerekorvos ismerősünket, aki máris több gyógyszer tippet adott és felvilágosított a hasfájásról, ám mellé azért biztosított róla: csodát azért ne várjak, mert ezt majd kinövi a gyerek pár hónapon belül. Na most a gyógyszerek, amik a babahasfájásra vannak, körülbelül olyan hatékonyak, mintha egy döglött halat Old Spice dezodorral fújogatnánk. Jó jó, de nem az igazi… Így marad az ősi ösztönből jövő babanyugtatás, ami abból áll, hogy este héttől tízig Ervinnel felváltva rugózunk a babával a mellkasunkon változatos zenékre. Időnként elfelejtjük lehúzni a rolót, és olyankor szerintem halálra röhögik magukat a szomszédok, hogy mit balettozunk egy csecsemővel. Ha minden jól megy, tízkor már az ágyában horpaszt a gyerek cumival a szájában hason fekve, hogy véletlenül se essen ki a cumi, mert akkor megint üvölteni kezdene. Ilyenkor Ervinnek véget ér az este és lefekszik, nekem, pedig indul a második műszak nehezebbik része. Csak az tudja meg, akinek tényleg kisbabája van, milyen érzés csukott szemmel közlekedni a lakásban, sötétben, négykézláb. A láthatatlan kiállításra azóta vannak jó tippjeim egyébként. A szoptatások egybefolynak, nem tudod hányszor keltél fel, azt sem, hogy hányszor raktad közben tisztába a gyereket. A tejben tocsogó pólódat reggel valahol félúton találod meg a két szoba között, egy kakis pelenka mellett, és nem érted miért van más ruhában a gyerek, mint amiben lefektetted. Csak akkor jössz rá, hogy te magad öltöztetted át, mikor meglátod a felszáradt pisitócsát a pelenkázó mellett és a gyerek kakacsíkos pizsamáját a kutya szájában. Akkor bevillan, hogy valamikor hajnal háromkor elszabadult a gyerek slagja és mindent lepisilt egy méteres körzetben a pelenkáját meg úgy telerakta aranyló fossal, hogy kifolyt a peremén. De a remény nem hal meg. Most így két hónap után már látom a fényt az alagút végén. Már megértük, hogy Dávid csak egyszer kel fel éjjel, amit még magam sem hiszek el. Lehet, hogy csak nem emlékszem még mindig, hogy mi minden történik éjjel. Végtelen játéknak és leróhatatlan kilométereknek tűnnek az éjszakai akciók a babákkal. Tisztába teszed, megeteted, büfögteted, bekakil, megint tisztába teszed, még éhes, megint megeteted, büfögteted, leböfögi magát, átöltözteted, elaltatod, felébred, megint büfög, visszaalszik, felébred, meg akar fordulni, melege van, és végül megint itt az újabb etetés ideje, csak közben már látod, hogy világosodik odakint. Aztán végre megnyugszik, alszol két órát és reggel újult erővel nézed, ahogy ébredezik a kiságyában. Akkor rád mosolyog, és onnantól el van nézve minden bűne.